fogantyú

Hungarian

Etymology

From fog (“to hold”) +‎ -tyú (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfoɡɒɲcuː]
• Hyphenation: fo‧gan‧tyú
• Rhymes: -cuː

Noun

fogantyú (plural fogantyúk)

1. (mechanics) lever (small, rigid piece to trigger or control a mechanical device)

   Synonym: kar

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	fogantyú	fogantyúk
accusative	fogantyút	fogantyúkat
dative	fogantyúnak	fogantyúknak
instrumental	fogantyúval	fogantyúkkal
causal-final	fogantyúért	fogantyúkért
translative	fogantyúvá	fogantyúkká
terminative	fogantyúig	fogantyúkig
essive-formal	fogantyúként	fogantyúkként
essive-modal	—	—
inessive	fogantyúban	fogantyúkban
superessive	fogantyún	fogantyúkon
adessive	fogantyúnál	fogantyúknál
illative	fogantyúba	fogantyúkba
sublative	fogantyúra	fogantyúkra
allative	fogantyúhoz	fogantyúkhoz
elative	fogantyúból	fogantyúkból
delative	fogantyúról	fogantyúkról
ablative	fogantyútól	fogantyúktól
non-attributive possessive – singular	fogantyúé	fogantyúké
non-attributive possessive – plural	fogantyúéi	fogantyúkéi

Possessive forms of fogantyú

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fogantyúm	fogantyúim
2nd person sing.	fogantyúd	fogantyúid
3rd person sing.	fogantyúja	fogantyúi
1st person plural	fogantyúnk	fogantyúink
2nd person plural	fogantyútok	fogantyúitok
3rd person plural	fogantyújuk	fogantyúik

Derived terms

• fogantyús

Compound words with this term at the beginning

• fogantyúbetét
• fogantyúgomb

Further reading

• fogantyú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN