felbujtó

Hungarian

Etymology

felbujt +‎ -ó

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlbujtoː]
• Hyphenation: fel‧buj‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

felbujtó

1. present participle of felbujt

Noun

felbujtó (plural felbujtók)

1. instigator, accessory before the fact

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	felbujtó	felbujtók
accusative	felbujtót	felbujtókat
dative	felbujtónak	felbujtóknak
instrumental	felbujtóval	felbujtókkal
causal-final	felbujtóért	felbujtókért
translative	felbujtóvá	felbujtókká
terminative	felbujtóig	felbujtókig
essive-formal	felbujtóként	felbujtókként
essive-modal	—	—
inessive	felbujtóban	felbujtókban
superessive	felbujtón	felbujtókon
adessive	felbujtónál	felbujtóknál
illative	felbujtóba	felbujtókba
sublative	felbujtóra	felbujtókra
allative	felbujtóhoz	felbujtókhoz
elative	felbujtóból	felbujtókból
delative	felbujtóról	felbujtókról
ablative	felbujtótól	felbujtóktól
non-attributive possessive - singular	felbujtóé	felbujtóké
non-attributive possessive - plural	felbujtóéi	felbujtókéi

Possessive forms of felbujtó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	felbujtóm	felbujtóim
2nd person sing.	felbujtód	felbujtóid
3rd person sing.	felbujtója	felbujtói
1st person plural	felbujtónk	felbujtóink
2nd person plural	felbujtótok	felbujtóitok
3rd person plural	felbujtójuk	felbujtóik

Further reading

• felbujtó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN