főtér

See also: foter, fōter, and føter

Hungarian

Etymology

fő +‎ tér

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːteːr]
• Hyphenation: fő‧tér

Noun

főtér (plural főterek)

1. main square (a central open area in a city, town or village)

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	főtér	főterek
accusative	főteret	főtereket
dative	főtérnek	főtereknek
instrumental	főtérrel	főterekkel
causal-final	főtérért	főterekért
translative	főtérré	főterekké
terminative	főtérig	főterekig
essive-formal	főtérként	főterekként
essive-modal	—	—
inessive	főtérben	főterekben
superessive	főtéren	főtereken
adessive	főtérnél	főtereknél
illative	főtérbe	főterekbe
sublative	főtérre	főterekre
allative	főtérhez	főterekhez
elative	főtérből	főterekből
delative	főtérről	főterekről
ablative	főtértől	főterektől
non-attributive possessive - singular	főtéré	főtereké
non-attributive possessive - plural	főtéréi	főterekéi

Possessive forms of főtér
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főterem	főtereim
2nd person sing.	főtered	főtereid
3rd person sing.	főtere	főterei
1st person plural	főterünk	főtereink
2nd person plural	főteretek	főtereitek
3rd person plural	főterük	főtereik

Further reading

• főtér in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN