Jump to content

főtere

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

főtér +‎ -e (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈføːtɛrɛ]
  • Hyphenation: fő‧te‧re

Noun

[edit]

főtere

  1. third-person singular single-possession possessive of főtér

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative főtere
accusative főterét
dative főterének
instrumental főterével
causal-final főteréért
translative főterévé
terminative főteréig
essive-formal főtereként
essive-modal főteréül
inessive főterében
superessive főterén
adessive főterénél
illative főterébe
sublative főterére
allative főteréhez
elative főteréből
delative főteréről
ablative főterétől
non-attributive
possessive - singular
főteréé
non-attributive
possessive - plural
főterééi