főd
Hungarian
[edit]Pronunciation
[edit]Etymology 1
[edit]fő (“head”, archaic variant of fej) + -d (“your”, possessive suffix)
Noun
[edit]főd
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | főd | — |
| accusative | fődet | — |
| dative | fődnek | — |
| instrumental | főddel | — |
| causal-final | fődért | — |
| translative | főddé | — |
| terminative | fődig | — |
| essive-formal | fődként | — |
| essive-modal | fődül | — |
| inessive | fődben | — |
| superessive | fődön | — |
| adessive | fődnél | — |
| illative | fődbe | — |
| sublative | fődre | — |
| allative | fődhöz | — |
| elative | fődből | — |
| delative | fődről | — |
| ablative | fődtől | — |
| non-attributive possessive – singular |
fődé | — |
| non-attributive possessive – plural |
fődéi | — |
Etymology 2
[edit]Noun
[edit]főd (plural fődek)
- (regional) Alternative form of föld (“earth, land, plot, soil, dirt”)
- 1942, Zsigmond Móricz, “Sándor Rózsa knits his brows”, in Rózsa Sándor összevonja a szemöldökét[1]:
- Ha vakondék föltúrja a fődet, már az is förtelmesen elrútítja a világot.
- If a mole digs up the ground, it already makes the world hideously ugly.
Declension
[edit]| singular | plural | |
|---|---|---|
| nominative | főd | fődek |
| accusative | fődet | fődeket |
| dative | fődnek | fődeknek |
| instrumental | főddel | fődekkel |
| causal-final | fődért | fődekért |
| translative | főddé | fődekké |
| terminative | fődig | fődekig |
| essive-formal | fődként | fődekként |
| essive-modal | fődül | — |
| inessive | fődben | fődekben |
| superessive | fődön | fődeken |
| adessive | fődnél | fődeknél |
| illative | fődbe | fődekbe |
| sublative | fődre | fődekre |
| allative | fődhöz | fődekhez |
| elative | fődből | fődekből |
| delative | fődről | fődekről |
| ablative | fődtől | fődektől |
| non-attributive possessive – singular |
fődé | fődeké |
| non-attributive possessive – plural |
fődéi | fődekéi |