félkezű
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]fél (“half”) + kezű (“handed”)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]félkezű (not comparable)
- one-handed (having only one hand)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | félkezű | félkezűek |
| accusative | félkezűt | félkezűeket |
| dative | félkezűnek | félkezűeknek |
| instrumental | félkezűvel | félkezűekkel |
| causal-final | félkezűért | félkezűekért |
| translative | félkezűvé | félkezűekké |
| terminative | félkezűig | félkezűekig |
| essive-formal | félkezűként | félkezűekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | félkezűben | félkezűekben |
| superessive | félkezűn | félkezűeken |
| adessive | félkezűnél | félkezűeknél |
| illative | félkezűbe | félkezűekbe |
| sublative | félkezűre | félkezűekre |
| allative | félkezűhöz | félkezűekhez |
| elative | félkezűből | félkezűekből |
| delative | félkezűről | félkezűekről |
| ablative | félkezűtől | félkezűektől |
| non-attributive possessive - singular |
félkezűé | félkezűeké |
| non-attributive possessive - plural |
félkezűéi | félkezűekéi |
See also
[edit]Further reading
[edit]- félkezű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN