engedetlenkedés

Hungarian

Etymology

engedetlenkedik (“to disobey”) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛŋɡɛdɛtlɛŋkɛdeːʃ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: en‧ge‧det‧len‧ke‧dés

Noun

engedetlenkedés (countable and uncountable, plural engedetlenkedések)

1. verbal noun of engedetlenkedik: disobedience (act of disobeying)

   Synonyms: engedetlenség, szófogadatlanság

   Antonyms: engedelmesség, engedelmeskedés, szófogadás

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	engedetlenkedés	engedetlenkedések
accusative	engedetlenkedést	engedetlenkedéseket
dative	engedetlenkedésnek	engedetlenkedéseknek
instrumental	engedetlenkedéssel	engedetlenkedésekkel
causal-final	engedetlenkedésért	engedetlenkedésekért
translative	engedetlenkedéssé	engedetlenkedésekké
terminative	engedetlenkedésig	engedetlenkedésekig
essive-formal	engedetlenkedésként	engedetlenkedésekként
essive-modal	—	—
inessive	engedetlenkedésben	engedetlenkedésekben
superessive	engedetlenkedésen	engedetlenkedéseken
adessive	engedetlenkedésnél	engedetlenkedéseknél
illative	engedetlenkedésbe	engedetlenkedésekbe
sublative	engedetlenkedésre	engedetlenkedésekre
allative	engedetlenkedéshez	engedetlenkedésekhez
elative	engedetlenkedésből	engedetlenkedésekből
delative	engedetlenkedésről	engedetlenkedésekről
ablative	engedetlenkedéstől	engedetlenkedésektől
non-attributive possessive - singular	engedetlenkedésé	engedetlenkedéseké
non-attributive possessive - plural	engedetlenkedéséi	engedetlenkedésekéi

Possessive forms of engedetlenkedés
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	engedetlenkedésem	engedetlenkedéseim
2nd person sing.	engedetlenkedésed	engedetlenkedéseid
3rd person sing.	engedetlenkedése	engedetlenkedései
1st person plural	engedetlenkedésünk	engedetlenkedéseink
2nd person plural	engedetlenkedésetek	engedetlenkedéseitek
3rd person plural	engedetlenkedésük	engedetlenkedéseik