előny

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

elő +‎ -ny. Created by Béla Sárváry during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

előny (plural előnyök)

  1. advantage (any condition, circumstance, opportunity, or means, particularly favorable to success)
    Antonym: hátrány
  2. (tennis) advantage (score where one player wins a point after deuce)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative előny előnyök
accusative előnyt előnyöket
dative előnynek előnyöknek
instrumental előnnyel előnyökkel
causal-final előnyért előnyökért
translative előnnyé előnyökké
terminative előnyig előnyökig
essive-formal előnyként előnyökként
essive-modal előnyül előnyökül
inessive előnyben előnyökben
superessive előnyön előnyökön
adessive előnynél előnyöknél
illative előnybe előnyökbe
sublative előnyre előnyökre
allative előnyhöz előnyökhöz
elative előnyből előnyökből
delative előnyről előnyökről
ablative előnytől előnyöktől
non-attributive
possessive - singular
előnyé előnyöké
non-attributive
possessive - plural
előnyéi előnyökéi
Possessive forms of előny
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. előnyöm előnyeim
2nd person sing. előnyöd előnyeid
3rd person sing. előnye előnyei
1st person plural előnyünk előnyeink
2nd person plural előnyötök előnyeitek
3rd person plural előnyük előnyeik

Derived terms

[edit]
Expressions

Further reading

[edit]
  • előny in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • előny in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).