előkelő
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]elöl (“in front”) + kelő (“rising”, originally “coming and going, getting about”), literally “[one] walking in front”, with l-dropping and compensatory lengthening of ö in the first element, compare elöljáró.[1]
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]előkelő (comparative előkelőbb, superlative legelőkelőbb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | előkelő | előkelőek |
| accusative | előkelőt | előkelőeket |
| dative | előkelőnek | előkelőeknek |
| instrumental | előkelővel | előkelőekkel |
| causal-final | előkelőért | előkelőekért |
| translative | előkelővé | előkelőekké |
| terminative | előkelőig | előkelőekig |
| essive-formal | előkelőként | előkelőekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | előkelőben | előkelőekben |
| superessive | előkelőn | előkelőeken |
| adessive | előkelőnél | előkelőeknél |
| illative | előkelőbe | előkelőekbe |
| sublative | előkelőre | előkelőekre |
| allative | előkelőhöz | előkelőekhez |
| elative | előkelőből | előkelőekből |
| delative | előkelőről | előkelőekről |
| ablative | előkelőtől | előkelőektől |
| non-attributive possessive - singular |
előkelőé | előkelőeké |
| non-attributive possessive - plural |
előkelőéi | előkelőekéi |
Derived terms
[edit]Noun
[edit]előkelő (plural előkelők)
- Synonym of előkelőség (“notability”)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | előkelő | előkelők |
| accusative | előkelőt | előkelőket |
| dative | előkelőnek | előkelőknek |
| instrumental | előkelővel | előkelőkkel |
| causal-final | előkelőért | előkelőkért |
| translative | előkelővé | előkelőkké |
| terminative | előkelőig | előkelőkig |
| essive-formal | előkelőként | előkelőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | előkelőben | előkelőkben |
| superessive | előkelőn | előkelőkön |
| adessive | előkelőnél | előkelőknél |
| illative | előkelőbe | előkelőkbe |
| sublative | előkelőre | előkelőkre |
| allative | előkelőhöz | előkelőkhöz |
| elative | előkelőből | előkelőkből |
| delative | előkelőről | előkelőkről |
| ablative | előkelőtől | előkelőktől |
| non-attributive possessive - singular |
előkelőé | előkelőké |
| non-attributive possessive - plural |
előkelőéi | előkelőkéi |
| Possessive forms of előkelő | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | előkelőm | előkelőim |
| 2nd person sing. | előkelőd | előkelőid |
| 3rd person sing. | előkelője | előkelői |
| 1st person plural | előkelőnk | előkelőink |
| 2nd person plural | előkelőtök | előkelőitek |
| 3rd person plural | előkelőjük | előkelőik |
References
[edit]- ^ előkelő in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
[edit]- előkelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- előkelő in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).