Jump to content

elégtétel

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Superficially elég +‎ tétel; semantically from eleget tesz +‎ -tel.

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈɛleːkteːtɛl]
  • Hyphenation: elég‧té‧tel

Noun

[edit]

elégtétel (usually uncountable, plural elégtételek)

  1. satisfaction, amends (vindication for a wrong suffered)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégtétel elégtételek
accusative elégtételt elégtételeket
dative elégtételnek elégtételeknek
instrumental elégtétellel elégtételekkel
causal-final elégtételért elégtételekért
translative elégtétellé elégtételekké
terminative elégtételig elégtételekig
essive-formal elégtételként elégtételekként
essive-modal
inessive elégtételben elégtételekben
superessive elégtételen elégtételeken
adessive elégtételnél elégtételeknél
illative elégtételbe elégtételekbe
sublative elégtételre elégtételekre
allative elégtételhez elégtételekhez
elative elégtételből elégtételekből
delative elégtételről elégtételekről
ablative elégtételtől elégtételektől
non-attributive
possessive - singular
elégtételé elégtételeké
non-attributive
possessive - plural
elégtételéi elégtételekéi
Possessive forms of elégtétel
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elégtételem elégtételeim
2nd person sing. elégtételed elégtételeid
3rd person sing. elégtétele elégtételei
1st person plural elégtételünk elégtételeink
2nd person plural elégtételetek elégtételeitek
3rd person plural elégtételük elégtételeik

Further reading

[edit]
  • elégtétel in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elégtétel in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).