ecet

Hungarian

Etymology

From a Slavic language. Compare Serbo-Croatian ocat, Czech ocet, from Proto-Slavic *ocьtъ, from Latin acetum (“vinegar”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛt͡sɛt]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ecet
• Rhymes: -ɛt

Noun

ecet (plural ecetek)

1. vinegar

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	ecet	ecetek
accusative	ecetet	eceteket
dative	ecetnek	eceteknek
instrumental	ecettel	ecetekkel
causal-final	ecetért	ecetekért
translative	ecetté	ecetekké
terminative	ecetig	ecetekig
essive-formal	ecetként	ecetekként
essive-modal	—	—
inessive	ecetben	ecetekben
superessive	eceten	eceteken
adessive	ecetnél	eceteknél
illative	ecetbe	ecetekbe
sublative	ecetre	ecetekre
allative	ecethez	ecetekhez
elative	ecetből	ecetekből
delative	ecetről	ecetekről
ablative	ecettől	ecetektől
non-attributive possessive - singular	eceté	eceteké
non-attributive possessive - plural	ecetéi	ecetekéi

Possessive forms of ecet
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	ecetem	eceteim, ecetjeim
2nd person sing.	eceted	eceteid, ecetjeid
3rd person sing.	ecete, ecetje	ecetei, ecetjei
1st person plural	ecetünk	eceteink, ecetjeink
2nd person plural	ecetetek	eceteitek, ecetjeitek
3rd person plural	ecetük, ecetjük	eceteik, ecetjeik

Derived terms

• ecetes

Compound words

• balzsamecet
• borecet
• ecetbaktérium
• ecetfa
• ecetfőzés
• ecetgyár
• ecetgyártás
• ecetíz
• ecetmuslica
• ecetsav
• ecetszag
• faecet
• ólomecet

 

Expressions

• savanyú, mint az ecet

 

Further reading

• ecet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• ecet in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).