delegátus

See also: delegatus

Hungarian

Etymology

From Latin dēlēgātus. With -átus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdɛlɛɡaːtuʃ]
• Hyphenation: de‧le‧gá‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

delegátus (plural delegátusok)

1. delegate

   Synonym: küldött

   Hypernym: képviselő

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	delegátus	delegátusok
accusative	delegátust	delegátusokat
dative	delegátusnak	delegátusoknak
instrumental	delegátussal	delegátusokkal
causal-final	delegátusért	delegátusokért
translative	delegátussá	delegátusokká
terminative	delegátusig	delegátusokig
essive-formal	delegátusként	delegátusokként
essive-modal	—	—
inessive	delegátusban	delegátusokban
superessive	delegátuson	delegátusokon
adessive	delegátusnál	delegátusoknál
illative	delegátusba	delegátusokba
sublative	delegátusra	delegátusokra
allative	delegátushoz	delegátusokhoz
elative	delegátusból	delegátusokból
delative	delegátusról	delegátusokról
ablative	delegátustól	delegátusoktól
non-attributive possessive - singular	delegátusé	delegátusoké
non-attributive possessive - plural	delegátuséi	delegátusokéi

Possessive forms of delegátus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	delegátusom	delegátusaim
2nd person sing.	delegátusod	delegátusaid
3rd person sing.	delegátusa	delegátusai
1st person plural	delegátusunk	delegátusaink
2nd person plural	delegátusotok	delegátusaitok
3rd person plural	delegátusuk	delegátusaik

Related terms

• delegáció
• delegál

 

Further reading

• delegátus in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).
• delegátus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN