döfés

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

döf (to stab) +‎ -és (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈdøfeːʃ]
  • Hyphenation: dö‧fés
  • Rhymes: -eːʃ

Noun

[edit]

döfés (plural döfések)

  1. stab (an act of stabbing or thrusting with an object)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative döfés döfések
accusative döfést döféseket
dative döfésnek döféseknek
instrumental döféssel döfésekkel
causal-final döfésért döfésekért
translative döféssé döfésekké
terminative döfésig döfésekig
essive-formal döfésként döfésekként
essive-modal
inessive döfésben döfésekben
superessive döfésen döféseken
adessive döfésnél döféseknél
illative döfésbe döfésekbe
sublative döfésre döfésekre
allative döféshez döfésekhez
elative döfésből döfésekből
delative döfésről döfésekről
ablative döféstől döfésektől
non-attributive
possessive - singular
döfésé döféseké
non-attributive
possessive - plural
döféséi döfésekéi
Possessive forms of döfés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. döfésem döféseim
2nd person sing. döfésed döféseid
3rd person sing. döfése döfései
1st person plural döfésünk döféseink
2nd person plural döfésetek döféseitek
3rd person plural döfésük döféseik

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • döfés in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • döfés in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).