csontú

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

csont (bone) +‎ (adjective-forming suffix denoting possession or similarity)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡ʃontuː]
  • Hyphenation: cson‧tú
  • Rhymes: -tuː

Adjective

[edit]

csontú (not comparable)

  1. -boned, with a …… bone or bones (having some specific type of bone)
    törékeny csontúdelicate-boned, frail of bone

Declension

[edit]
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative csontú csontúak
accusative csontút csontúakat
dative csontúnak csontúaknak
instrumental csontúval csontúakkal
causal-final csontúért csontúakért
translative csontúvá csontúakká
terminative csontúig csontúakig
essive-formal csontúként csontúakként
essive-modal
inessive csontúban csontúakban
superessive csontún csontúakon
adessive csontúnál csontúaknál
illative csontúba csontúakba
sublative csontúra csontúakra
allative csontúhoz csontúakhoz
elative csontúból csontúakból
delative csontúról csontúakról
ablative csontútól csontúaktól
non-attributive
possessive - singular
csontúé csontúaké
non-attributive
possessive - plural
csontúéi csontúakéi

Coordinate terms

[edit]

Derived terms

[edit]
Compound words

Further reading

[edit]
  • (only declension type and compounds) csontú in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).