Jump to content

csodálat

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

csodál (to wonder, to admire) +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡ʃodaːlɒt]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: cso‧dá‧lat
  • Rhymes: -ɒt

Noun

[edit]

csodálat (plural csodálatok)

  1. admiration, wonder, marvel

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative csodálat csodálatok
accusative csodálatot csodálatokat
dative csodálatnak csodálatoknak
instrumental csodálattal csodálatokkal
causal-final csodálatért csodálatokért
translative csodálattá csodálatokká
terminative csodálatig csodálatokig
essive-formal csodálatként csodálatokként
essive-modal
inessive csodálatban csodálatokban
superessive csodálaton csodálatokon
adessive csodálatnál csodálatoknál
illative csodálatba csodálatokba
sublative csodálatra csodálatokra
allative csodálathoz csodálatokhoz
elative csodálatból csodálatokból
delative csodálatról csodálatokról
ablative csodálattól csodálatoktól
non-attributive
possessive - singular
csodálaté csodálatoké
non-attributive
possessive - plural
csodálatéi csodálatokéi
Possessive forms of csodálat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csodálatom csodálataim
2nd person sing. csodálatod csodálataid
3rd person sing. csodálata csodálatai
1st person plural csodálatunk csodálataink
2nd person plural csodálatotok csodálataitok
3rd person plural csodálatuk csodálataik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • csodálat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csodálat in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).