csömör

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search
See also: Csömör

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Ultimately from Proto-Slavic *čemerъ (disease).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈt͡ʃømør]
  • Hyphenation: csö‧mör
  • Rhymes: -ør

Noun

[edit]

csömör (plural csömörök)

  1. nausea, surfeit, satiety (revulsion or disgust caused by excess)
    Synonyms: undor, irtózás, viszolygás

Declension

[edit]
Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative csömör csömörök
accusative csömört csömöröket
dative csömörnek csömöröknek
instrumental csömörrel csömörökkel
causal-final csömörért csömörökért
translative csömörré csömörökké
terminative csömörig csömörökig
essive-formal csömörként csömörökként
essive-modal
inessive csömörben csömörökben
superessive csömörön csömörökön
adessive csömörnél csömöröknél
illative csömörbe csömörökbe
sublative csömörre csömörökre
allative csömörhöz csömörökhöz
elative csömörből csömörökből
delative csömörről csömörökről
ablative csömörtől csömöröktől
non-attributive
possessive - singular
csömöré csömöröké
non-attributive
possessive - plural
csömöréi csömörökéi
Possessive forms of csömör
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csömöröm csömöreim
2nd person sing. csömöröd csömöreid
3rd person sing. csömöre csömörei
1st person plural csömörünk csömöreink
2nd person plural csömörötök csömöreitek
3rd person plural csömörük csömöreik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • csömör in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • csömör in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).