cáfolat

Hungarian

Etymology

cáfol +‎ -at (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡saːfolɒt]
• Hyphenation: cá‧fo‧lat
• Rhymes: -ɒt

Noun

cáfolat (plural cáfolatok)

1. refutation, confutation, disproof (proving or demonstrating that something is false)
2. (loosely) rebuttal, denial (a claim that something is false)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	cáfolat	cáfolatok
accusative	cáfolatot	cáfolatokat
dative	cáfolatnak	cáfolatoknak
instrumental	cáfolattal	cáfolatokkal
causal-final	cáfolatért	cáfolatokért
translative	cáfolattá	cáfolatokká
terminative	cáfolatig	cáfolatokig
essive-formal	cáfolatként	cáfolatokként
essive-modal	cáfolatul	—
inessive	cáfolatban	cáfolatokban
superessive	cáfolaton	cáfolatokon
adessive	cáfolatnál	cáfolatoknál
illative	cáfolatba	cáfolatokba
sublative	cáfolatra	cáfolatokra
allative	cáfolathoz	cáfolatokhoz
elative	cáfolatból	cáfolatokból
delative	cáfolatról	cáfolatokról
ablative	cáfolattól	cáfolatoktól
non-attributive possessive - singular	cáfolaté	cáfolatoké
non-attributive possessive - plural	cáfolatéi	cáfolatokéi

Possessive forms of cáfolat
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	cáfolatom	cáfolataim
2nd person sing.	cáfolatod	cáfolataid
3rd person sing.	cáfolata	cáfolatai
1st person plural	cáfolatunk	cáfolataink
2nd person plural	cáfolatotok	cáfolataitok
3rd person plural	cáfolatuk	cáfolataik

Further reading

• cáfolat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• cáfolat in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).