birkózó

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

birkózik (wrestle) +‎ (present-participle suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈbirkoːzoː]
  • Rhymes: -zoː
  • Hyphenation: bir‧kó‧zó

Participle

[edit]

birkózó

  1. present participle of birkózik

Noun

[edit]

birkózó (plural birkózók)

  1. wrestler

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative birkózó birkózók
accusative birkózót birkózókat
dative birkózónak birkózóknak
instrumental birkózóval birkózókkal
causal-final birkózóért birkózókért
translative birkózóvá birkózókká
terminative birkózóig birkózókig
essive-formal birkózóként birkózókként
essive-modal
inessive birkózóban birkózókban
superessive birkózón birkózókon
adessive birkózónál birkózóknál
illative birkózóba birkózókba
sublative birkózóra birkózókra
allative birkózóhoz birkózókhoz
elative birkózóból birkózókból
delative birkózóról birkózókról
ablative birkózótól birkózóktól
non-attributive
possessive - singular
birkózóé birkózóké
non-attributive
possessive - plural
birkózóéi birkózókéi
Possessive forms of birkózó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. birkózóm birkózóim
2nd person sing. birkózód birkózóid
3rd person sing. birkózója birkózói
1st person plural birkózónk birkózóink
2nd person plural birkózótok birkózóitok
3rd person plural birkózójuk birkózóik

Further reading

[edit]
  • birkózó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • birkózó in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).