Csilla

Hungarian

Etymology

From csillag (“star”). Coined by Hungarian poet Mihály Vörösmarty.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃilːɒ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: Csil‧la
• Rhymes: -lɒ

Proper noun

Csilla

1. a female given name

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)

	singular	plural
nominative	Csilla	Csillák
accusative	Csillát	Csillákat
dative	Csillának	Csilláknak
instrumental	Csillával	Csillákkal
causal-final	Csilláért	Csillákért
translative	Csillává	Csillákká
terminative	Csilláig	Csillákig
essive-formal	Csillaként	Csillákként
essive-modal	—	—
inessive	Csillában	Csillákban
superessive	Csillán	Csillákon
adessive	Csillánál	Csilláknál
illative	Csillába	Csillákba
sublative	Csillára	Csillákra
allative	Csillához	Csillákhoz
elative	Csillából	Csillákból
delative	Csilláról	Csillákról
ablative	Csillától	Csilláktól
non-attributive possessive – singular	Csilláé	Csilláké
non-attributive possessive – plural	Csilláéi	Csillákéi

Possessive forms of Csilla

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	Csillám	Csilláim
2nd person sing.	Csillád	Csilláid
3rd person sing.	Csillája	Csillái
1st person plural	Csillánk	Csilláink
2nd person plural	Csillátok	Csilláitok
3rd person plural	Csillájuk	Csilláik