Jump to content

üvöltés

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

üvölt +‎ -és

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈyvølteːʃ]
  • Hyphenation: üvöl‧tés

Noun

[edit]

üvöltés (plural üvöltések)

  1. howl, howling, scream, screaming, yell, yelling

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative üvöltés üvöltések
accusative üvöltést üvöltéseket
dative üvöltésnek üvöltéseknek
instrumental üvöltéssel üvöltésekkel
causal-final üvöltésért üvöltésekért
translative üvöltéssé üvöltésekké
terminative üvöltésig üvöltésekig
essive-formal üvöltésként üvöltésekként
essive-modal
inessive üvöltésben üvöltésekben
superessive üvöltésen üvöltéseken
adessive üvöltésnél üvöltéseknél
illative üvöltésbe üvöltésekbe
sublative üvöltésre üvöltésekre
allative üvöltéshez üvöltésekhez
elative üvöltésből üvöltésekből
delative üvöltésről üvöltésekről
ablative üvöltéstől üvöltésektől
non-attributive
possessive - singular
üvöltésé üvöltéseké
non-attributive
possessive - plural
üvöltéséi üvöltésekéi
Possessive forms of üvöltés
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. üvöltésem üvöltéseim
2nd person sing. üvöltésed üvöltéseid
3rd person sing. üvöltése üvöltései
1st person plural üvöltésünk üvöltéseink
2nd person plural üvöltésetek üvöltéseitek
3rd person plural üvöltésük üvöltéseik

Further reading

[edit]