öregember

Hungarian

öreg (“old”) +‎ ember (“man”)

öregember (plural öregemberek)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	öregember	öregemberek
accusative	öregembert	öregembereket
dative	öregembernek	öregembereknek
instrumental	öregemberrel	öregemberekkel
causal-final	öregemberért	öregemberekért
translative	öregemberré	öregemberekké
terminative	öregemberig	öregemberekig
essive-formal	öregemberként	öregemberekként
essive-modal	—	—
inessive	öregemberben	öregemberekben
superessive	öregemberen	öregembereken
adessive	öregembernél	öregembereknél
illative	öregemberbe	öregemberekbe
sublative	öregemberre	öregemberekre
allative	öregemberhez	öregemberekhez
elative	öregemberből	öregemberekből
delative	öregemberről	öregemberekről
ablative	öregembertől	öregemberektől
non-attributive possessive – singular	öregemberé	öregembereké
non-attributive possessive – plural	öregemberéi	öregemberekéi

(Expressions):