írei

See also: irei

Hungarian

Etymology

ír +‎ -ei (possessive suffix) (whether in the sense ’Irish’, though írjei being more common, or in the sense ’balm’, where írjai is more usual).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrɛji]
• Hyphenation: írei

Noun

írei

1. third-person singular multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	írei
accusative	—	íreit
dative	—	íreinek
instrumental	—	íreivel
causal-final	—	íreiért
translative	—	íreivé
terminative	—	íreiig
essive-formal	—	íreiként
essive-modal	—	íreiül
inessive	—	íreiben
superessive	—	írein
adessive	—	íreinél
illative	—	íreibe
sublative	—	íreire
allative	—	íreihez
elative	—	íreiből
delative	—	íreiről
ablative	—	íreitől
non-attributive possessive - singular	—	íreié
non-attributive possessive - plural	—	íreiéi