írjei

Hungarian

Etymology

ír +‎ -jei (possessive suffix) (usually in the sense ’Irish’, possibly also in the sense ’balm’, where írjai is more common).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrjɛji]
• Hyphenation: ír‧jei

Noun

írjei

1. third-person singular multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	írjei
accusative	—	írjeit
dative	—	írjeinek
instrumental	—	írjeivel
causal-final	—	írjeiért
translative	—	írjeivé
terminative	—	írjeiig
essive-formal	—	írjeiként
essive-modal	—	írjeiül
inessive	—	írjeiben
superessive	—	írjein
adessive	—	írjeinél
illative	—	írjeibe
sublative	—	írjeire
allative	—	írjeihez
elative	—	írjeiből
delative	—	írjeiről
ablative	—	írjeitől
non-attributive possessive - singular	—	írjeié
non-attributive possessive - plural	—	írjeiéi