Jump to content

érve

From Wiktionary, the free dictionary
See also: erve

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈeːrvɛ]
  • Hyphenation: ér‧ve
  • Rhymes: -vɛ

Etymology 1

[edit]

érv (argument) +‎ -e (possessive suffix)

Noun

[edit]

érve

  1. third-person singular single-possession possessive of érv
Declension
[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative érve
accusative érvét
dative érvének
instrumental érvével
causal-final érvéért
translative érvévé
terminative érvéig
essive-formal érveként
essive-modal érvéül
inessive érvében
superessive érvén
adessive érvénél
illative érvébe
sublative érvére
allative érvéhez
elative érvéből
delative érvéről
ablative érvétől
non-attributive
possessive - singular
érvéé
non-attributive
possessive - plural
érvééi

Etymology 2

[edit]

ér (to reach) +‎ -ve (adverbial-participial suffix)

Participle

[edit]

érve

  1. adverbial participle of ér

Etymology 3

[edit]

From the ér- stem of érik (to ripen) +‎ -ve (adverbial-participial suffix).

Participle

[edit]

érve

  1. adverbial participle of érik