érvény

Hungarian

Etymology

ér (“to be worth something”) +‎ -vény. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈeːrveːɲ]
• Hyphenation: ér‧vény
• Rhymes: -eːɲ

Noun

érvény (usually uncountable, plural érvények)

1. validity, force, effect

   érvényben van ― to be valid, to be in effect

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)

	singular	plural
nominative	érvény	érvények
accusative	érvényt	érvényeket
dative	érvénynek	érvényeknek
instrumental	érvénnyel	érvényekkel
causal-final	érvényért	érvényekért
translative	érvénnyé	érvényekké
terminative	érvényig	érvényekig
essive-formal	érvényként	érvényekként
essive-modal	—	—
inessive	érvényben	érvényekben
superessive	érvényen	érvényeken
adessive	érvénynél	érvényeknél
illative	érvénybe	érvényekbe
sublative	érvényre	érvényekre
allative	érvényhez	érvényekhez
elative	érvényből	érvényekből
delative	érvényről	érvényekről
ablative	érvénytől	érvényektől
non-attributive possessive – singular	érvényé	érvényeké
non-attributive possessive – plural	érvényéi	érvényekéi

Possessive forms of érvény

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	érvényem	érvényeim
2nd person sing.	érvényed	érvényeid
3rd person sing.	érvénye	érvényei
1st person plural	érvényünk	érvényeink
2nd person plural	érvényetek	érvényeitek
3rd person plural	érvényük	érvényeik

Derived terms

• érvényes
• érvénytelen
• érvényű

(Compound words):

• érvénytartam

(Expressions):

• érvénybe lép
• érvényt szerez

Further reading

• érvény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• érvény in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).