élc

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

First attested in 1847. él (edge) +‎ -c (noun-forming suffix)[1]

Pronunciation

[edit]

Noun

[edit]

élc (plural élcek)

  1. (literary) quip, joke, jest, witticism
    Synonyms: vicc, szellemesség
    Hypernym: humor

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative élc élcek
accusative élcet élceket
dative élcnek élceknek
instrumental élccel élcekkel
causal-final élcért élcekért
translative élccé élcekké
terminative élcig élcekig
essive-formal élcként élcekként
essive-modal élcül
inessive élcben élcekben
superessive élcen élceken
adessive élcnél élceknél
illative élcbe élcekbe
sublative élcre élcekre
allative élchez élcekhez
elative élcből élcekből
delative élcről élcekről
ablative élctől élcektől
non-attributive
possessive - singular
élcé élceké
non-attributive
possessive - plural
élcéi élcekéi
Possessive forms of élc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. élcem élceim
2nd person sing. élced élceid
3rd person sing. élce élcei
1st person plural élcünk élceink
2nd person plural élcetek élceitek
3rd person plural élcük élceik

Derived terms

[edit]
Compound words

References

[edit]
  1. ^ élc in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • élc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • élc in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).

Anagrams

[edit]