Jump to content

vicc

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From German Witz (joke).[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvit͡sː]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: vicc
  • Rhymes: -it͡sː

Noun

[edit]

vicc (plural viccek)

  1. joke (amusing story)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vicc viccek
accusative viccet vicceket
dative viccnek vicceknek
instrumental viccel viccekkel
causal-final viccért viccekért
translative viccé viccekké
terminative viccig viccekig
essive-formal viccként viccekként
essive-modal
inessive viccben viccekben
superessive viccen vicceken
adessive viccnél vicceknél
illative viccbe viccekbe
sublative viccre viccekre
allative vicchez viccekhez
elative viccből viccekből
delative viccről viccekről
ablative vicctől viccektől
non-attributive
possessive - singular
viccé vicceké
non-attributive
possessive - plural
viccéi viccekéi
Possessive forms of vicc
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. viccem vicceim
2nd person sing. vicced vicceid
3rd person sing. vicce viccei
1st person plural viccünk vicceink
2nd person plural viccetek vicceitek
3rd person plural viccük vicceik

Derived terms

[edit]
Compound words
Expressions

References

[edit]
  1. ^ vicc in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • vicc in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • vicc in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).