árusító

Hungarian

Etymology

árusít (“to sell”) +‎ -ó (present-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːruʃiːtoː]
• Hyphenation: áru‧sí‧tó
• Rhymes: -toː

Participle

árusító

1. present participle of árusít

Derived terms

Compound words

• árusítóhely

 

Related terms

• elárusító
• kiárusító

 

Noun

árusító (plural árusítók)

1. seller, retailer, vendor (a person who sells something)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	árusító	árusítók
accusative	árusítót	árusítókat
dative	árusítónak	árusítóknak
instrumental	árusítóval	árusítókkal
causal-final	árusítóért	árusítókért
translative	árusítóvá	árusítókká
terminative	árusítóig	árusítókig
essive-formal	árusítóként	árusítókként
essive-modal	—	—
inessive	árusítóban	árusítókban
superessive	árusítón	árusítókon
adessive	árusítónál	árusítóknál
illative	árusítóba	árusítókba
sublative	árusítóra	árusítókra
allative	árusítóhoz	árusítókhoz
elative	árusítóból	árusítókból
delative	árusítóról	árusítókról
ablative	árusítótól	árusítóktól
non-attributive possessive - singular	árusítóé	árusítóké
non-attributive possessive - plural	árusítóéi	árusítókéi

Possessive forms of árusító
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	árusítóm	árusítóim
2nd person sing.	árusítód	árusítóid
3rd person sing.	árusítója	árusítói
1st person plural	árusítónk	árusítóink
2nd person plural	árusítótok	árusítóitok
3rd person plural	árusítójuk	árusítóik

Derived terms

• árusítói

 

Further reading

• árusító in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• árusító in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).