zsonglőr

Hungarian

Borrowed from French jongleur (“juggler”), from Old French jogleur, from Medieval Latin ioculātor,^[1] from iocus (“joke”). With -őr ending.

zsonglőr (plural zsonglőrök)

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	zsonglőr	zsonglőrök
accusative	zsonglőrt	zsonglőröket
dative	zsonglőrnek	zsonglőröknek
instrumental	zsonglőrrel	zsonglőrökkel
causal-final	zsonglőrért	zsonglőrökért
translative	zsonglőrré	zsonglőrökké
terminative	zsonglőrig	zsonglőrökig
essive-formal	zsonglőrként	zsonglőrökként
essive-modal	—	—
inessive	zsonglőrben	zsonglőrökben
superessive	zsonglőrön	zsonglőrökön
adessive	zsonglőrnél	zsonglőröknél
illative	zsonglőrbe	zsonglőrökbe
sublative	zsonglőrre	zsonglőrökre
allative	zsonglőrhöz	zsonglőrökhöz
elative	zsonglőrből	zsonglőrökből
delative	zsonglőrről	zsonglőrökről
ablative	zsonglőrtől	zsonglőröktől
non-attributive possessive - singular	zsonglőré	zsonglőröké
non-attributive possessive - plural	zsonglőréi	zsonglőrökéi

Possessive forms of zsonglőr
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	zsonglőröm	zsonglőrjeim
2nd person sing.	zsonglőröd	zsonglőrjeid
3rd person sing.	zsonglőrje	zsonglőrjei
1st person plural	zsonglőrünk	zsonglőrjeink
2nd person plural	zsonglőrötök	zsonglőrjeitek
3rd person plural	zsonglőrjük	zsonglőrjeik

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN