zöngétlenség

Hungarian

Etymology

zöngétlen +‎ -ség

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈzøŋɡeːtlɛnʃeːɡ]
• Hyphenation: zön‧gét‧len‧ség

Noun

zöngétlenség

1. (phonetics) voicelessness

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	zöngétlenség	zöngétlenségek
accusative	zöngétlenséget	zöngétlenségeket
dative	zöngétlenségnek	zöngétlenségeknek
instrumental	zöngétlenséggel	zöngétlenségekkel
causal-final	zöngétlenségért	zöngétlenségekért
translative	zöngétlenséggé	zöngétlenségekké
terminative	zöngétlenségig	zöngétlenségekig
essive-formal	zöngétlenségként	zöngétlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	zöngétlenségben	zöngétlenségekben
superessive	zöngétlenségen	zöngétlenségeken
adessive	zöngétlenségnél	zöngétlenségeknél
illative	zöngétlenségbe	zöngétlenségekbe
sublative	zöngétlenségre	zöngétlenségekre
allative	zöngétlenséghez	zöngétlenségekhez
elative	zöngétlenségből	zöngétlenségekből
delative	zöngétlenségről	zöngétlenségekről
ablative	zöngétlenségtől	zöngétlenségektől
non-attributive possessive - singular	zöngétlenségé	zöngétlenségeké
non-attributive possessive - plural	zöngétlenségéi	zöngétlenségekéi

Possessive forms of zöngétlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	zöngétlenségem	zöngétlenségeim
2nd person sing.	zöngétlenséged	zöngétlenségeid
3rd person sing.	zöngétlensége	zöngétlenségei
1st person plural	zöngétlenségünk	zöngétlenségeink
2nd person plural	zöngétlenségetek	zöngétlenségeitek
3rd person plural	zöngétlenségük	zöngétlenségeik

Antonyms

• zöngésség

Derived terms

• zöngétlenségi