zökkent

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈzøkːɛnt]
  • Hyphenation: zök‧kent
  • Rhymes: -ɛnt

Etymology 1

[edit]

zökken +‎ -t (causative suffix)

Verb

[edit]

zökkent

  1. (transitive) to jolt
    Middle-voice counterpart: zökken
  2. (transitive) to divert something abruptly (to a different groove or course)
  3. (transitive, with a verbal prefix) to jolt someone (to shock someone into taking action or being alert)
Conjugation
[edit]
Derived terms
[edit]

(With verbal prefixes):

Etymology 2

[edit]

zökken +‎ -t (past-tense and past-participle suffix)

Verb

[edit]

zökkent

  1. third-person singular indicative past indefinite of zökken
Usage notes
[edit]

This form also occurs when a verbal prefix is separated from the verb:

Participle

[edit]

zökkent

  1. past participle of zökken
Declension
[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative zökkent zökkentek
accusative zökkentet zökkenteket
dative zökkentnek zökkenteknek
instrumental zökkenttel zökkentekkel
causal-final zökkentért zökkentekért
translative zökkentté zökkentekké
terminative zökkentig zökkentekig
essive-formal zökkentként zökkentekként
essive-modal
inessive zökkentben zökkentekben
superessive zökkenten zökkenteken
adessive zökkentnél zökkenteknél
illative zökkentbe zökkentekbe
sublative zökkentre zökkentekre
allative zökkenthez zökkentekhez
elative zökkentből zökkentekből
delative zökkentről zökkentekről
ablative zökkenttől zökkentektől
non-attributive
possessive - singular
zökkenté zökkenteké
non-attributive
possessive - plural
zökkentéi zökkentekéi

Further reading

[edit]
  • zökkent in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN