vonít

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Alternative forms

[edit]

Etymology

[edit]

von +‎ -ít (verb-forming suffix)[1][2]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvoniːt]
  • Hyphenation: vo‧nít
  • Rhymes: -iːt

Verb

[edit]

vonít

  1. (intransitive) to howl (to utter a loud, protracted, mournful sound or cry, as dogs and wolves often do)
  2. (transitive) to howl (to utter or sing something in a howling voice)

Conjugation

[edit]

Derived terms

[edit]

(With verbal prefixes):

References

[edit]
  1. ^ vonít in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. ^ vonít in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading

[edit]
  • (to howl): vonít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (archaic variant of von, megvon): vonít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN