viszonya

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

viszony +‎ -a (possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvisoɲɒ]
  • Hyphenation: vi‧szo‧nya

Noun

[edit]

viszonya

  1. third-person singular single-possession possessive of viszony

Declension

[edit]
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative viszonya
accusative viszonyát
dative viszonyának
instrumental viszonyával
causal-final viszonyáért
translative viszonyává
terminative viszonyáig
essive-formal viszonyaként
essive-modal viszonyául
inessive viszonyában
superessive viszonyán
adessive viszonyánál
illative viszonyába
sublative viszonyára
allative viszonyához
elative viszonyából
delative viszonyáról
ablative viszonyától
non-attributive
possessive - singular
viszonyáé
non-attributive
possessive - plural
viszonyáéi