viszontagságos

Hungarian

Etymology

viszontagság +‎ -os

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvisontɒkʃaːɡoʃ]
• Hyphenation: vi‧szon‧tag‧sá‧gos
• Rhymes: -oʃ

Adjective

viszontagságos (comparative viszontagságosabb, superlative legviszontagságosabb)

1. vicissitudinous, vicissitudinary (characterized by or filled with vicissitudes)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	viszontagságos	viszontagságosak
accusative	viszontagságosat	viszontagságosakat
dative	viszontagságosnak	viszontagságosaknak
instrumental	viszontagságossal	viszontagságosakkal
causal-final	viszontagságosért	viszontagságosakért
translative	viszontagságossá	viszontagságosakká
terminative	viszontagságosig	viszontagságosakig
essive-formal	viszontagságosként	viszontagságosakként
essive-modal	—	—
inessive	viszontagságosban	viszontagságosakban
superessive	viszontagságoson	viszontagságosakon
adessive	viszontagságosnál	viszontagságosaknál
illative	viszontagságosba	viszontagságosakba
sublative	viszontagságosra	viszontagságosakra
allative	viszontagságoshoz	viszontagságosakhoz
elative	viszontagságosból	viszontagságosakból
delative	viszontagságosról	viszontagságosakról
ablative	viszontagságostól	viszontagságosaktól
non-attributive possessive – singular	viszontagságosé	viszontagságosaké
non-attributive possessive – plural	viszontagságoséi	viszontagságosakéi

Further reading

• viszontagságos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN