virágzat

Hungarian

virágzat

Etymology

virág (“flower”) +‎ -zat (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈviraːɡzɒt]
• Hyphenation: vi‧rág‧zat
• Rhymes: -ɒt

Noun

virágzat (plural virágzatok)

1. inflorescence (a group or cluster of flowers arranged on a stem)

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	virágzat	virágzatok
accusative	virágzatot	virágzatokat
dative	virágzatnak	virágzatoknak
instrumental	virágzattal	virágzatokkal
causal-final	virágzatért	virágzatokért
translative	virágzattá	virágzatokká
terminative	virágzatig	virágzatokig
essive-formal	virágzatként	virágzatokként
essive-modal	—	—
inessive	virágzatban	virágzatokban
superessive	virágzaton	virágzatokon
adessive	virágzatnál	virágzatoknál
illative	virágzatba	virágzatokba
sublative	virágzatra	virágzatokra
allative	virágzathoz	virágzatokhoz
elative	virágzatból	virágzatokból
delative	virágzatról	virágzatokról
ablative	virágzattól	virágzatoktól
non-attributive possessive – singular	virágzaté	virágzatoké
non-attributive possessive – plural	virágzatéi	virágzatokéi

Possessive forms of virágzat

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	virágzatom	virágzataim
2nd person sing.	virágzatod	virágzataid
3rd person sing.	virágzata	virágzatai
1st person plural	virágzatunk	virágzataink
2nd person plural	virágzatotok	virágzataitok
3rd person plural	virágzatuk	virágzataik

Further reading

• virágzat in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN