villámháború

Hungarian

Etymology

villám (“lightning”) +‎ háború (“war”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvilːaːmɦaːboruː]
• Hyphenation: vil‧lám‧há‧bo‧rú
• Rhymes: -ruː

Noun

villámháború (plural villámháborúk)

1. blitzkrieg

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	villámháború	villámháborúk
accusative	villámháborút	villámháborúkat
dative	villámháborúnak	villámháborúknak
instrumental	villámháborúval	villámháborúkkal
causal-final	villámháborúért	villámháborúkért
translative	villámháborúvá	villámháborúkká
terminative	villámháborúig	villámháborúkig
essive-formal	villámháborúként	villámháborúkként
essive-modal	—	—
inessive	villámháborúban	villámháborúkban
superessive	villámháborún	villámháborúkon
adessive	villámháborúnál	villámháborúknál
illative	villámháborúba	villámháborúkba
sublative	villámháborúra	villámháborúkra
allative	villámháborúhoz	villámháborúkhoz
elative	villámháborúból	villámháborúkból
delative	villámháborúról	villámháborúkról
ablative	villámháborútól	villámháborúktól
non-attributive possessive - singular	villámháborúé	villámháborúké
non-attributive possessive - plural	villámháborúéi	villámháborúkéi

Possessive forms of villámháború
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	villámháborúm	villámháborúim
2nd person sing.	villámháborúd	villámháborúid
3rd person sing.	villámháborúja	villámháborúi
1st person plural	villámháborúnk	villámháborúink
2nd person plural	villámháborútok	villámháborúitok
3rd person plural	villámháborújuk	villámháborúik

Further reading

• villámháború in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN