vezeklés

Hungarian

vezekel +‎ -és (noun-forming suffix)

vezeklés (plural vezeklések)

Inflection (stem in *-e-*, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	vezeklés	vezeklések
accusative	vezeklést	vezekléseket
dative	vezeklésnek	vezekléseknek
instrumental	vezekléssel	vezeklésekkel
causal-final	vezeklésért	vezeklésekért
translative	vezekléssé	vezeklésekké
terminative	vezeklésig	vezeklésekig
essive-formal	vezeklésként	vezeklésekként
essive-modal	vezeklésül	—
inessive	vezeklésben	vezeklésekben
superessive	vezeklésen	vezekléseken
adessive	vezeklésnél	vezekléseknél
illative	vezeklésbe	vezeklésekbe
sublative	vezeklésre	vezeklésekre
allative	vezekléshez	vezeklésekhez
elative	vezeklésből	vezeklésekből
delative	vezeklésről	vezeklésekről
ablative	vezekléstől	vezeklésektől
non-attributive possessive – singular	vezeklésé	vezekléseké
non-attributive possessive – plural	vezekléséi	vezeklésekéi