vaskor

Hungarian

Etymology

From vas (“iron”) +‎ kor (“age, era”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvɒʃkor]
• Hyphenation: vas‧kor

Noun

vaskor (usually uncountable, plural vaskorok)

1. (archaeology) Iron Age

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)

	singular	plural
nominative	vaskor	vaskorok
accusative	vaskort	vaskorokat
dative	vaskornak	vaskoroknak
instrumental	vaskorral	vaskorokkal
causal-final	vaskorért	vaskorokért
translative	vaskorrá	vaskorokká
terminative	vaskorig	vaskorokig
essive-formal	vaskorként	vaskorokként
essive-modal	—	—
inessive	vaskorban	vaskorokban
superessive	vaskoron	vaskorokon
adessive	vaskornál	vaskoroknál
illative	vaskorba	vaskorokba
sublative	vaskorra	vaskorokra
allative	vaskorhoz	vaskorokhoz
elative	vaskorból	vaskorokból
delative	vaskorról	vaskorokról
ablative	vaskortól	vaskoroktól
non-attributive possessive – singular	vaskoré	vaskoroké
non-attributive possessive – plural	vaskoréi	vaskorokéi

Possessive forms of vaskor

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	vaskorom	vaskoraim
2nd person sing.	vaskorod	vaskoraid
3rd person sing.	vaskora	vaskorai
1st person plural	vaskorunk	vaskoraink
2nd person plural	vaskorotok	vaskoraitok
3rd person plural	vaskoruk	vaskoraik

Derived terms

• vaskori

Further reading

• vaskor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN