Jump to content

valag

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

Of unknown origin.[1]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈvɒlɒɡ]
  • Hyphenation: va‧lag
  • Rhymes: -ɒɡ

Noun

[edit]

valag (plural valagok)

  1. (vulgar) arse (UK), ass, butt (US) (buttocks)
    Synonyms: segg, fenék, ülep, far

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative valag valagok
accusative valagot valagokat
dative valagnak valagoknak
instrumental valaggal valagokkal
causal-final valagért valagokért
translative valaggá valagokká
terminative valagig valagokig
essive-formal valagként valagokként
essive-modal
inessive valagban valagokban
superessive valagon valagokon
adessive valagnál valagoknál
illative valagba valagokba
sublative valagra valagokra
allative valaghoz valagokhoz
elative valagból valagokból
delative valagról valagokról
ablative valagtól valagoktól
non-attributive
possessive - singular
valagé valagoké
non-attributive
possessive - plural
valagéi valagokéi
Possessive forms of valag
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. valagom valagaim
2nd person sing. valagod valagaid
3rd person sing. valaga valagai
1st person plural valagunk valagaink
2nd person plural valagotok valagaitok
3rd person plural valaguk valagaik

References

[edit]
  1. ^ valag in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

[edit]
  • valag in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN