vőlegény
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]From the verb vesz (“to buy”) → its present participle vevő (“buyer”) → vő + legény (“young man”).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]vőlegény (plural vőlegények)
- fiancé (a man who is engaged to be married)
- bridegroom, groom (a man about to be married)
Declension
[edit]| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | vőlegény | vőlegények |
| accusative | vőlegényt | vőlegényeket |
| dative | vőlegénynek | vőlegényeknek |
| instrumental | vőlegénnyel | vőlegényekkel |
| causal-final | vőlegényért | vőlegényekért |
| translative | vőlegénnyé | vőlegényekké |
| terminative | vőlegényig | vőlegényekig |
| essive-formal | vőlegényként | vőlegényekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vőlegényben | vőlegényekben |
| superessive | vőlegényen | vőlegényeken |
| adessive | vőlegénynél | vőlegényeknél |
| illative | vőlegénybe | vőlegényekbe |
| sublative | vőlegényre | vőlegényekre |
| allative | vőlegényhez | vőlegényekhez |
| elative | vőlegényből | vőlegényekből |
| delative | vőlegényről | vőlegényekről |
| ablative | vőlegénytől | vőlegényektől |
| non-attributive possessive - singular |
vőlegényé | vőlegényeké |
| non-attributive possessive - plural |
vőlegényéi | vőlegényekéi |
| Possessive forms of vőlegény | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | vőlegényem | vőlegényeim |
| 2nd person sing. | vőlegényed | vőlegényeid |
| 3rd person sing. | vőlegénye | vőlegényei |
| 1st person plural | vőlegényünk | vőlegényeink |
| 2nd person plural | vőlegényetek | vőlegényeitek |
| 3rd person plural | vőlegényük | vőlegényeik |
Coordinate terms
[edit]See also
[edit]Further reading
[edit]- vőlegény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN