vélelem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

vél +‎ -elem

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈveːlɛlɛm]
  • Hyphenation: vé‧le‧lem

Noun

[edit]

vélelem (plural vélelmek)

  1. assumption, surmise, presumption
    Synonyms: feltevés, feltételezés, vélelmezés

Usage notes

[edit]

Not to be confused with védelem (defense).

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative vélelem vélelmek
accusative vélelmet vélelmeket
dative vélelemnek vélelmeknek
instrumental vélelemmel vélelmekkel
causal-final vélelemért vélelmekért
translative vélelemmé vélelmekké
terminative vélelemig vélelmekig
essive-formal vélelemként vélelmekként
essive-modal
inessive vélelemben vélelmekben
superessive vélelmen vélelmeken
adessive vélelemnél vélelmeknél
illative vélelembe vélelmekbe
sublative vélelemre vélelmekre
allative vélelemhez vélelmekhez
elative vélelemből vélelmekből
delative vélelemről vélelmekről
ablative vélelemtől vélelmektől
non-attributive
possessive - singular
vélelemé vélelmeké
non-attributive
possessive - plural
véleleméi vélelmekéi
Possessive forms of vélelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. vélelmem vélelmeim
2nd person sing. vélelmed vélelmeid
3rd person sing. vélelme vélelmei
1st person plural vélelmünk vélelmeink
2nd person plural vélelmetek vélelmeitek
3rd person plural vélelmük vélelmeik

Derived terms

[edit]

Further reading

[edit]
  • vélelem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN