végső
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]vég (“end”) + -ső (adjective-forming suffix)
Pronunciation
[edit]Adjective
[edit]végső (comparative végsőbb, superlative legvégső or legvégsőbb)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | végső | végsők |
| accusative | végsőt | végsőket |
| dative | végsőnek | végsőknek |
| instrumental | végsővel | végsőkkel |
| causal-final | végsőért | végsőkért |
| translative | végsővé | végsőkké |
| terminative | végsőig | végsőkig |
| essive-formal | végsőként | végsőkként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | végsőben | végsőkben |
| superessive | végsőn | végsőkön |
| adessive | végsőnél | végsőknél |
| illative | végsőbe | végsőkbe |
| sublative | végsőre | végsőkre |
| allative | végsőhöz | végsőkhöz |
| elative | végsőből | végsőkből |
| delative | végsőről | végsőkről |
| ablative | végsőtől | végsőktől |
| non-attributive possessive - singular |
végsőé | végsőké |
| non-attributive possessive - plural |
végsőéi | végsőkéi |
Derived terms
[edit]Further reading
[edit]- végső in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN