vándorszó
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]vándor (“wandering, migrant”) + szó (“word”)
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]vándorszó (plural vándorszók)
- (linguistics) Wanderwort, wanderword (a loanword that has spread to many different languages)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | vándorszó | vándorszók |
| accusative | vándorszót | vándorszókat |
| dative | vándorszónak | vándorszóknak |
| instrumental | vándorszóval | vándorszókkal |
| causal-final | vándorszóért | vándorszókért |
| translative | vándorszóvá | vándorszókká |
| terminative | vándorszóig | vándorszókig |
| essive-formal | vándorszóként | vándorszókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | vándorszóban | vándorszókban |
| superessive | vándorszón | vándorszókon |
| adessive | vándorszónál | vándorszóknál |
| illative | vándorszóba | vándorszókba |
| sublative | vándorszóra | vándorszókra |
| allative | vándorszóhoz | vándorszókhoz |
| elative | vándorszóból | vándorszókból |
| delative | vándorszóról | vándorszókról |
| ablative | vándorszótól | vándorszóktól |
| non-attributive possessive - singular |
vándorszóé | vándorszóké |
| non-attributive possessive - plural |
vándorszóéi | vándorszókéi |
| Possessive forms of vándorszó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | vándorszóm | vándorszóim |
| 2nd person sing. | vándorszód | vándorszóid |
| 3rd person sing. | vándorszója | vándorszói |
| 1st person plural | vándorszónk | vándorszóink |
| 2nd person plural | vándorszótok | vándorszóitok |
| 3rd person plural | vándorszójuk | vándorszóik |
Further reading
[edit]- vándorszó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN