utószó
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]First attested in 1806. From utó- (“after-”) + szó (“word”), calque of German Nachwort.[1]
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]utószó (plural utószók)
Declension
[edit]| Inflection (stem in long/high vowel, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | utószó | utószók |
| accusative | utószót | utószókat |
| dative | utószónak | utószóknak |
| instrumental | utószóval | utószókkal |
| causal-final | utószóért | utószókért |
| translative | utószóvá | utószókká |
| terminative | utószóig | utószókig |
| essive-formal | utószóként | utószókként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | utószóban | utószókban |
| superessive | utószón | utószókon |
| adessive | utószónál | utószóknál |
| illative | utószóba | utószókba |
| sublative | utószóra | utószókra |
| allative | utószóhoz | utószókhoz |
| elative | utószóból | utószókból |
| delative | utószóról | utószókról |
| ablative | utószótól | utószóktól |
| non-attributive possessive - singular |
utószóé | utószóké |
| non-attributive possessive - plural |
utószóéi | utószókéi |
| Possessive forms of utószó | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | utószóm | utószóim |
| 2nd person sing. | utószód | utószóid |
| 3rd person sing. | utószója | utószói |
| 1st person plural | utószónk | utószóink |
| 2nd person plural | utószótok | utószóitok |
| 3rd person plural | utószójuk | utószóik |
Derived terms
[edit]References
[edit]- ^ utó- in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
Further reading
[edit]- utószó in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN