utóhatás

Hungarian

First attested in 1837. From utó- (“after-”) +‎ hatás (“effect”), calque of German Nachwirkung.^[1]^[2]

utóhatás (plural utóhatások)

aftermath, aftereffect (any delayed effect; an effect which is not immediately manifested)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	utóhatás	utóhatások
accusative	utóhatást	utóhatásokat
dative	utóhatásnak	utóhatásoknak
instrumental	utóhatással	utóhatásokkal
causal-final	utóhatásért	utóhatásokért
translative	utóhatássá	utóhatásokká
terminative	utóhatásig	utóhatásokig
essive-formal	utóhatásként	utóhatásokként
essive-modal	—	—
inessive	utóhatásban	utóhatásokban
superessive	utóhatáson	utóhatásokon
adessive	utóhatásnál	utóhatásoknál
illative	utóhatásba	utóhatásokba
sublative	utóhatásra	utóhatásokra
allative	utóhatáshoz	utóhatásokhoz
elative	utóhatásból	utóhatásokból
delative	utóhatásról	utóhatásokról
ablative	utóhatástól	utóhatásoktól
non-attributive possessive - singular	utóhatásé	utóhatásoké
non-attributive possessive - plural	utóhatáséi	utóhatásokéi

Possessive forms of utóhatás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	utóhatásom	utóhatásaim
2nd person sing.	utóhatásod	utóhatásaid
3rd person sing.	utóhatása	utóhatásai
1st person plural	utóhatásunk	utóhatásaink
2nd person plural	utóhatásotok	utóhatásaitok
3rd person plural	utóhatásuk	utóhatásaik

^ utóhatás in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
^ utó- in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.