uralom

Hungarian

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈurɒlom]
• Hyphenation: ura‧lom

Etymology 1

úr +‎ -alom

Noun

uralom (usually uncountable, plural uralmak)

1. rule, domination, reign (the exercise of sovereign power)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	uralom	uralmak
accusative	uralmat	uralmakat
dative	uralomnak	uralmaknak
instrumental	uralommal	uralmakkal
causal-final	uralomért	uralmakért
translative	uralommá	uralmakká
terminative	uralomig	uralmakig
essive-formal	uralomként	uralmakként
essive-modal	—	—
inessive	uralomban	uralmakban
superessive	uralmon	uralmakon
adessive	uralomnál	uralmaknál
illative	uralomba	uralmakba
sublative	uralomra	uralmakra
allative	uralomhoz	uralmakhoz
elative	uralomból	uralmakból
delative	uralomról	uralmakról
ablative	uralomtól	uralmaktól
non-attributive possessive – singular	uralomé	uralmaké
non-attributive possessive – plural	uraloméi	uralmakéi

Possessive forms of uralom

possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	uralmam	uralmaim
2nd person sing.	uralmad	uralmaid
3rd person sing.	uralma	uralmai
1st person plural	uralmunk	uralmaink
2nd person plural	uralmatok	uralmaitok
3rd person plural	uralmuk	uralmaik

Derived terms

• uralmi
• uralmú

Compound words

• egyeduralom
• önuralom
• rémuralom
• uralomvágy
• uralomvágyó
• világuralom

Expressions

• az uralma alatt

Etymology 2

ural (“to dominate”) +‎ -om (personal suffix)

Verb

uralom

1. first-person singular indicative present definite of ural

Further reading

• uralom in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.