Jump to content

tudatlan

From Wiktionary, the free dictionary

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

From tud (to know) +‎ -atlan (without, privative adjective-forming suffix).

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtudɒtlɒn]
  • Hyphenation: tu‧dat‧lan
  • Rhymes: -ɒn

Adjective

[edit]

tudatlan (comparative tudatlanabb, superlative legtudatlanabb)

  1. ignorant, clueless

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative tudatlan tudatlanok
accusative tudatlant tudatlanokat
dative tudatlannak tudatlanoknak
instrumental tudatlannal tudatlanokkal
causal-final tudatlanért tudatlanokért
translative tudatlanná tudatlanokká
terminative tudatlanig tudatlanokig
essive-formal tudatlanként tudatlanokként
essive-modal tudatlanul
inessive tudatlanban tudatlanokban
superessive tudatlanon tudatlanokon
adessive tudatlannál tudatlanoknál
illative tudatlanba tudatlanokba
sublative tudatlanra tudatlanokra
allative tudatlanhoz tudatlanokhoz
elative tudatlanból tudatlanokból
delative tudatlanról tudatlanokról
ablative tudatlantól tudatlanoktól
non-attributive
possessive – singular
tudatlané tudatlanoké
non-attributive
possessive – plural
tudatlanéi tudatlanokéi

Derived terms

[edit]

Noun

[edit]

tudatlan (plural tudatlanok)

  1. An uneducated, ignorant person.

Declension

[edit]
Possessive forms of tudatlan
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. tudatlanom tudatlanjaim
2nd person sing. tudatlanod tudatlanjaid
3rd person sing. tudatlanja tudatlanjai
1st person plural tudatlanunk tudatlanjaink
2nd person plural tudatlanotok tudatlanjaitok
3rd person plural tudatlanjuk tudatlanjaik

Further reading

[edit]
  • tudatlan in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.