triumvirátus

See also: triumviratus

Hungarian

Etymology

From Latin triumviratus. With -átus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtrijuɱviraːtuʃ]
• Hyphenation: tri‧um‧vi‧rá‧tus
• Rhymes: -uʃ

Noun

triumvirátus (plural triumvirátusok)

1. triumvirate

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	triumvirátus	triumvirátusok
accusative	triumvirátust	triumvirátusokat
dative	triumvirátusnak	triumvirátusoknak
instrumental	triumvirátussal	triumvirátusokkal
causal-final	triumvirátusért	triumvirátusokért
translative	triumvirátussá	triumvirátusokká
terminative	triumvirátusig	triumvirátusokig
essive-formal	triumvirátusként	triumvirátusokként
essive-modal	—	—
inessive	triumvirátusban	triumvirátusokban
superessive	triumvirátuson	triumvirátusokon
adessive	triumvirátusnál	triumvirátusoknál
illative	triumvirátusba	triumvirátusokba
sublative	triumvirátusra	triumvirátusokra
allative	triumvirátushoz	triumvirátusokhoz
elative	triumvirátusból	triumvirátusokból
delative	triumvirátusról	triumvirátusokról
ablative	triumvirátustól	triumvirátusoktól
non-attributive possessive - singular	triumvirátusé	triumvirátusoké
non-attributive possessive - plural	triumvirátuséi	triumvirátusokéi

Possessive forms of triumvirátus
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	triumvirátusom	triumvirátusaim
2nd person sing.	triumvirátusod	triumvirátusaid
3rd person sing.	triumvirátusa	triumvirátusai
1st person plural	triumvirátusunk	triumvirátusaink
2nd person plural	triumvirátusotok	triumvirátusaitok
3rd person plural	triumvirátusuk	triumvirátusaik

Further reading

• triumvirátus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN