trónus

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈtroːnuʃ]
  • Hyphenation: tró‧nus
  • Rhymes: -uʃ

Noun

[edit]

trónus (plural trónusok)

  1. throne

Declension

[edit]
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative trónus trónusok
accusative trónust trónusokat
dative trónusnak trónusoknak
instrumental trónussal trónusokkal
causal-final trónusért trónusokért
translative trónussá trónusokká
terminative trónusig trónusokig
essive-formal trónusként trónusokként
essive-modal
inessive trónusban trónusokban
superessive trónuson trónusokon
adessive trónusnál trónusoknál
illative trónusba trónusokba
sublative trónusra trónusokra
allative trónushoz trónusokhoz
elative trónusból trónusokból
delative trónusról trónusokról
ablative trónustól trónusoktól
non-attributive
possessive - singular
trónusé trónusoké
non-attributive
possessive - plural
trónuséi trónusokéi
Possessive forms of trónus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. trónusom trónusaim
2nd person sing. trónusod trónusaid
3rd person sing. trónusa trónusai
1st person plural trónusunk trónusaink
2nd person plural trónusotok trónusaitok
3rd person plural trónusuk trónusaik

Synonyms

[edit]

Further reading

[edit]
  • trónus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN