trónkövetelő

Hungarian

Etymology

trón (“throne”) +‎ követelő (present participle of követel ("to demand"))

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈtroːŋkøvɛtɛløː]
• Hyphenation: trón‧kö‧ve‧te‧lő

Noun

trónkövetelő (plural trónkövetelők)

1. (monarchy) pretender (claimant to a throne)
2. (figurative) pretender (aspirant to a high position or honour)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	trónkövetelő	trónkövetelők
accusative	trónkövetelőt	trónkövetelőket
dative	trónkövetelőnek	trónkövetelőknek
instrumental	trónkövetelővel	trónkövetelőkkel
causal-final	trónkövetelőért	trónkövetelőkért
translative	trónkövetelővé	trónkövetelőkké
terminative	trónkövetelőig	trónkövetelőkig
essive-formal	trónkövetelőként	trónkövetelőkként
essive-modal	trónkövetelőül	—
inessive	trónkövetelőben	trónkövetelőkben
superessive	trónkövetelőn	trónkövetelőkön
adessive	trónkövetelőnél	trónkövetelőknél
illative	trónkövetelőbe	trónkövetelőkbe
sublative	trónkövetelőre	trónkövetelőkre
allative	trónkövetelőhöz	trónkövetelőkhöz
elative	trónkövetelőből	trónkövetelőkből
delative	trónkövetelőről	trónkövetelőkről
ablative	trónkövetelőtől	trónkövetelőktől
non-attributive possessive - singular	trónkövetelőé	trónkövetelőké
non-attributive possessive - plural	trónkövetelőéi	trónkövetelőkéi

Possessive forms of trónkövetelő
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	trónkövetelőm	trónkövetelőim
2nd person sing.	trónkövetelőd	trónkövetelőid
3rd person sing.	trónkövetelője	trónkövetelői
1st person plural	trónkövetelőnk	trónkövetelőink
2nd person plural	trónkövetelőtök	trónkövetelőitek
3rd person plural	trónkövetelőjük	trónkövetelőik

Further reading

• trónkövetelő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN